A világon minden felépül valahogyan, és tudósok, filozófusok, matematikusok, művészek és írók próbálják megfejteni, hogy miért úgy, ahogyan. Elméletek születnek fraktálokról, aranymetszésről stb., de sokszor nem tudjuk mekkora asztalt tegyünk az étkezőbe. Egy kiadvány grafikai tervezése egy kicsit olyan mint az étkezőnk berendezése: asztallal, székekkel szekrényekkel és hasznos dolgokkal felszerelve. Színeket, méreteket alkalmazunk és próbálunk mindent ergonómikusan működtetni. Időnként jön a feketeleves, hogy a tartalomra fele annyi hely van, mint ami ideális lenne. Melyik ujjunkba harapjunk, hogy megmaradjanak az egészséges kontrasztok és arányok. Nem alkalmazhatunk feleakkora betűket csak azért mert feleannyi helyünk van. Egy kisautót sem úgy terveznek, hogy mindent arányosan lekicsinyítenek, ami egy nagyban van. Akkor egy "mini"-ben feleakkora ülések lennének, mint egy limuzinban, márpedig nem feleakkora emberek fognak egy miniben ülni mint egy limuzinban. Minden feladat új és új arányokat igényel, mégis van valami leírhatatlan szabály, amelyet ha nem alkalmazunk, akkor érezni fogjuk, hogy valamiért nem kerek a dolog. Ezek azok a feladatok, melyekkel meg kell birkóznia egy designernek és megkeresni a megoldást amennyire csak lehet. Nem szívesen mondjuk a megrendelőnknek, hogy "ááá, azt nem lehet megcsinálni". Ilyenkor kell összeszedni minden arányérzékünket és megpróbálni a lehetetlenből is kihozni a lehetségest úgy, hogy az még mindig működőképes legyen mind esztétikailag, mind funkcionálisan. Ugye találkoztunk már sok olyan dologgal, amely csak az egyik szempontnak felelt meg. Sok ilyennel vagyunk ám körülvéve.
A megfelelő, helyes és kellemes arányok alapvetően határozzák meg egy grafikai tervezet sikerét. Nem csak a mi sikerünket a megrendelő előtt, hanem a megrendelő sikerét is a piacon. Érzi azt a vevő, hogy valami profi vagy amatőr. És ezzel már be is árazta a terméket.
Új hozzászólás