Mi az a kifutó?

A kifutó az nem egy fiatal fickó, akit megkérünk, hogy szaladjon ki újságért.

A kifutó egy grafikai-nyomdaipari szükségmegoldás. Azért alkalmazzuk, hogy a méretre vágott nyomdai anyagon (plakát, szórólap, prospektus, könyv) véletlenül se látszódjon azon képeknek vagy színes felületeknek a széle, melyek a kiadvány vágott lapszélén helyezkednek el. Képzeljük el, ha nem lenne kifutó nyomat, hanem csak a majdani papírvágás vonalánál lenne az alkalmazott kép széle és azon túl a nyomatlan fehér papírfelület látszódna. Nagyon pontosan kellene méretre vágni a kiadványt, hogy a vágás pontosan oda essék, ahol a kép véget ér. Ez egyelőre lehetetlen feladat a papír és a technológia természetéből fakadóan, ezért a képeket, színes felületeket (ha vannak) mindig túlfuttatjuk a leendő vágáshatáron. Így aztán nem lesz feltűnő, ha a vágás (mely ugyebár a nyomtatás utáni művelet) nem pontosan oda esik, ahova terveztük. Itt persze nagyon kicsit pontatlanságról beszélünk, de képzeljük el, hogy egy kép kifutó nélkül van a lapszélen és a vágás egy kicsit kívül esik az általunk tervezettnél: vékony papírfehér csík fog látszódni a végtermék vágott szélén. Az nem szép. Ezért használjuk a nyomás túlfuttatását a tervezett vágáshatáron túlra (ez a túlfuttatott nyomott felület vágás után szemétbe kerül, eselékanyagnak hívjuk) Az a kis vékony 2-5 mm-es nyomott sáv, mely levágás után megy a szemétbe, az a kifutó rész. Minél precízebb a gyártás, annál kisebb kifutó szélességet kell használnunk.

Ha nem kapjuk meg precízen a kifutóra, vágott méretre és tükörméretre vonatkozó egyértelmű paramétereket, akkor egy grafikai design stúdió nem fogja tudni szakszerűen elvégezni a kiadvány grafikai tervezését. Sajnos napjainkra egyre jellemzőbb, hogy egyes kiadók munkatársai sem tudják a grafikus rendelkezésére bocsátani ezen információkat és nincsenek tisztában azzal, hogy mi az a kifutó.